A Koinónia Kiadó egy újabb, sorozatban a nyolcadik Boia-kötettel örvendezteti meg olvasóit. Jelen könyvében a szerző a tőle megszokott távolságtartással és objektivitással közelít az utóbbi évszázad román történetírását meghatározó témákhoz: román nemzet és nemzetállam, kisebbségek, az ország jövője. A történész legmeglepőbb, de egyben megalapozott állítása Románia lehetséges jövőjével kapcsolatos. Azt vizionálja, hogy az egységes nemzetállam dezintegrációját nem a román politika által hangoztatott „magyar veszély”, hanem az erdélyi románság tömeges elégedetlensége okozhatja.

Szenkovics Dezső, a Sapientia EMTE oktatója

Felszín és keresztmetszet ellentmondásos viszonyának hagyománya, majdhogynem kultusza van a román(iai) társadalomban – erre figyelmeztet újfent Lucian Boia. A románok és Románia Európához való igazodása több ízben is a hasonulás, a formautánzás iskolapéldája; hatékonyságát a többi között éppen a példaképnek tekintett franciák kritikája árnyalja: a Kelet kapujában „túl lezsernek” tartott habitus elnagyoltságot sejtet. Bár egymásra rímelő példái frappánsak, Boia elkerüli a sorsszerűségbe való beletörődést, kesernyés konklúziói mellett-mögött teret kap az önreflexív szemlélődés visszafogott iróniája.

Rostás-Péter István, újságíró, műfordító