Napjainkra a keresztény hit sajnálatosan „privatizálódott”. Az egyén üdvösségét hirdetjük –írja John Stott –, de szót sem ejtünk a megváltottak közösségéről. Kereszténynek mond­juk magunkat, de nem gyülekezeti tagnak, új életben járunk, de nem élünk új társadalomban.
Ám ha figyelmesen olvassuk az Efezusi levelet – folytatja a szerző –, többé nem fogunk „privát” evangéliumot hirdetni. Az Efezusi levél ugyanis az egyházról szóló örömhír. Isten örök célja tárul fel benne, hogy Jézus Krisztus által életre hívjon egy új társadalmat, mely a régi világ sötét hátterében fényesen felragyog. Isten új társadalmában ugyanis halál helyett élet honol, elidegenedés és megosztottság helyett egység és megbékélés, gyűlölet és viszály helyett szeretet és békesség, s lagymatag megalkuvás helyett nem lankadó harc a gonosz ellen.
Mindez szépen hangzik, ám gyülekezeteinkben mégis oly gyakran kiütköznek a „régi világ” törvényei. Ezzel az Efezusi levél szerzője is tisztában volt, s ezért nemcsak hitünk győzelmes igazságait és Isten dicső célját tárja elénk, hanem ösztönöz is a gonosz elleni harcra, és gyakorlati útmutatást nyújt: hogyan valósíthatjuk meg Isten ereje által a megálmodott új társadalmat.

Hozzászólok