2019-01-23
Erdélyi Magyar Kortárs Kultúráért Díj Zágoni Balázsnak és Marius TabacunakErdélyben, sőt az egész magyar nyelvterületen sem túl gyakran születik egyetemes színháztörténeti könyv. Salamon András művének értéke azonban nem ebből fakad: a kötetben a szerző olyan izgalmas utazásra hívja az olvasót, amelyben világnézeteket, gondolkodásmódokat, világképeket bemutatva a drámairodalom és színház összefüggésein túl a világ és a színház összefüggéseit is elénk tárja. Könyve izgalmas olvasmány színháziaknak és szellemi kalandokra vágyóknak egyaránt.
Bodó A. Ottó, Babeș–Bolyai Tudományegyetem
Színháztörténetet, világirodalmat tanuló középiskolás diákok számára készült – állítja magáról a könyv. A prológus szerényen elhallgatja az érdeklődést, amely az első oldalaktól kezdve magával ragadja az olvasót: a szerző szenvedélyesen faggatja a drámában a mindenkori embert. Lenyűgözi, a könyv első jelzőiből idézek, a szorongó, elszánt, bosszúvágyó, tehetetlen, vakmerő, ártatlan, önmagában kételkedő mindenkori ember és a benne megnyilvánuló korszellem. Őt kutatja, akár drámák szerkezetét vizsgálja, akár templomok kupoláját szemléli. Eközben szakszerűen elővezeti az európai dráma és színház avatott kutatóinak téziseit Arisztotelésztől Fischer-Lichtéig. Salamon András szerzőként is tanár: olyan ember, aki nem önmaga megvalósításán dolgozik, hanem megosztani akar értéket, kíváncsiságot, lelkesedést. Újrakezd és együtt halad minden egyes diákkal, olvasóval. Öröm vele menni.
Boros Kinga, Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem