Az 1920-as évek derekán hét kolozsvári teológushallgató elhatározza, hogy bárhová is vesse őket a sors, összetartanak, és „vándorleveleikben” megosztják egymással életük eseményeit, gondolataikat, terveiket. Egyikük, Babos Sándor a baseli egyetemről, később egy regáti paplakból, majd az edinburghi missziós főiskoláról írja leveleit, amelyek arról tanúskodnak, hogy egyre erősebb benne a vágy, hogy külmisszióba induljon. 1933-tól az erdélyi református lelkésztől érkező borítékokon kínai a bélyeg. Beszámolói különös körülmények és veszélyek között végzett munkájáról szólnak. A 20. századi életrajzok iránt érdeklődő írónő, Miklya Luzsányi Mónika korabeli dokumentumok és a főszereplőkkel készített interjúk alapján állította össze ezt a kötetet Babos Sándor és felesége, Lőrincz Mária mandzsúriai küldetéséről.

Hozzászólok