Márió megfigyelte, hogy a csillagok mindig ugyanabban a messzi távolban maradnak. Mégis megígéri a szomszéd kislánynak, hogy kihalássza őket a tóból, nappal üvegszekrényben őrzi, s éjszakára újra felrakja mindet az égre. A kislány gyermeki hangján bizalom és csalódás, szeretet és fájdalom, bölcsesség és naivitás egyszerre szólal meg, az apró gondolattöredékek versfüzére egy család történetét tárja elénk. Az utóbbi évek magyar gyermekköltészetének kiemelkedő alkotása 2002-ben elnyerte az Év könyve-díjat, számos feldolgozása született és több nyelvre is lefordították.
Hozzászólok
