1996-ban jelent meg Esterházy Péter legutóbbi esszékötete, az Egy kék haris. Ez az új kötet az azóta írott újságcikkekből, tanulmányokból, alkalmi szövegekből áll össze, hogy egy könyvként maga is alkalmat teremtsen: kerüljenek egymás mellé azok az írások, amelyek másképp, de ugyanazt az életet írják le, mint a szerző regényei. Tartalom Hogy a témák, a szólamok folytassanak üdvös párbeszédet egymással, erősödjenek meg, egészítsék ki egymást, vagy szoruljanak háttérbe, ha úgy alakul. Izgalmas és szórakoztató játék – ez derül ki ebből a könyvből is. „Ha ez fordítás volna, könnyen lehet, az állna itt, hogy főrészt élet és irodalom a kötet anyaga, de ez fordítói hiba volna, trehány félreértés” – írja Esterházy az előszóban. Nagyon igaza van. És mégis (hiszen ez nem fordítás, csak egy kiadói ajánlás) kimondhatjuk: „élet és irodalom a kötet anyaga”. Meg az öröm, ahogy az életben örülni lehet az irodalomnak.

Hozzászólok