Kiss Ottó költészete a svéd gyerekversek világával rokon: gyerekhangon, de nem gyerekesen szól a gyerekek gondjairól, örömeiről és bánatairól. A nagypapa távcsöve című új kötetben a gyerek „főhős” távolról érkezett nagyszülei látogatását, és a látogatás apró eseményeit meséli el. Az olvasó számára ismerős érzéseket keltenek a versek a fizikai és a lelki távolságról, amely az egymástól távol élőket, a gyerekeket és az öregeket elválasztja, de ami az együttlét során fokozatosan összezsugorodik, majd eltűnik. A távolságot felváltja a közelség, és egyre fényesebben ragyog az összetartozó felnőtteket és a gyereket összekötő szeretet.

Hétköznapi szeretet ez: a nagymama elnézi, hogy a nagypapa nem hisz Istenben, és úgy gondolja, ezt Isten is megbocsátja, apa meg nagy sportember, de a súlyzózásban úgy elfárad, hogy a súlyzókat már anyának kell az ágy alá visszatenni.

A nagypapa távcsöve varázslatos eszköz, belenézve közel kerül a múlt, az emlékek, nagy lesz a kicsiből és kicsi a nagyból.

A kötet egyik fő vonzereje a szemszögéből adódó sok-sok humoros felvillanás, amelyet a gyerekolvasók biztosan szívesen fogadnak majd.