Oszkár, az elefánt, Alajos, az oroszlán és Lipót, a zsiráf hetente találkoznak a Csád-tónál, és ilyenkor megbeszélik, hogy mi történik a világban. Legnagyobb bosszúságukra az emberek még mindig háborúznak, forradalmak, ellenforradalmak követik egymást, így a gyerekeknek nem lehet nyugságuk. Ekkor Oszkár, Alajos és Lipót elhatározzák, hogy összehívják az állatok konferenciáját, és megpróbálják rábírni az emberek (háborúkról) tanácskozó konferenciáját, hogy hagyják abba a fegyverkezésről szóló tárgyalásokat. Hogy mekkora móka, Kästnerhez illő játékosság van a könyvben, amíg minden állat eljut az afrikai toronyépületbe, ahol az állatok konferenciájukat tartják, azt végigmulathatja mindenki, aki Kästner szatíráját elolvassa. Az állatok memorandumot intéznek az emberek fokföldi konferenciájához, hogy hagyják abba a fegyverkezést, de süket fülekre találnak. Ekkor egerek és patkányok lepik el az emberek konferenciáját, de hiába – azután a molyok rágják meg a hivatalos iratokat, de ez sem használ, mert a konferenciázók előteremtik a másolatokat. Végül az állatok elrabolják a világ valamennyi gyerekét, erre már – minthogy a konferenciázó uraknak is vannak gyerekeik, unokáik – megegyeznek az állatokkal. Még Haragfalvy tábornok, a konferencia fővezére is megenyhül, mert félti az unokáját, és az emberek boldog mámorban ünneplik a fegyverkezés megszűnését, teljesítik az állatok követeléseit, mely szerint a pedagógusok például a legjobban fizetett emberek lesznek a világon, minthogy ők tesznek a legtöbbet a gyerekekért. 

Erich Kästner ezt a könyvét 1949-ben írta, de aktuálisabbat aligha mondhatna ma is a világról, mint amit ebben a könyvben megírt, felnőttek, gyerekek örömére. A végig színes könyv Timár György „nevető” szellemes fordításában jelenik meg, Walter Triernek, Kästner egyik állandó illusztrátorának mókás, humoros rajzaival.