A magányosság, az igazi társ iránti vágy, az emberi kapcsolatok nehézségei mindenki számára alapvető tapasztalatok. Timo Parvela mindezt Pí, a medvebocs történetében a mérleghintázás metaforáján keresztül mutatja be, amely tökéletesen alkalmas a fenti érzések lényegi megragadására, továbbá azáltal, hogy nagyon is kézzelfogható és a gyerekek számára is ismerős példát alkalmaz, valóban érthetővé és közelivé tudja tenni mondanivalóját az olvasó számára. A szöveg azonban nemcsak "tanít": Pí útja kalandokkal teli és vándorlása során furcsábbnál furcsább szerzetekkel találkozik, a történet így a képzeletet is megragadja. A szöveget szervesen egészítik ki Virpi Talvitie gazdag színvilágú, egyedi képi világot tükröző illusztrációi. A történetben fontos szerepet kap Pí jegyzetfüzete, melyben a hintázás mibenlétével kapcsolatos megállapításait gyűjti, és ez a kitüntetett jelleg a képi megformálásban is megnyilvánul: kézzel írt sorokként jelennek meg, mintegy a kockás jegyzetfüzetből kitépett cetliken. Mindez lágyítja a magvas gondolatok tanító jellegét, azzal ugyanis, hogy ilyen egyszerű, hétköznapi formában olvashatók, "Pí kézírásával", sokkal személyesebbé válnak, közelebb kerülnek az olvasóhoz, nem valamiféle rideg tantételekként szerepelnek.

Hozzászólok