Szülőként, pedagógusként mindannyian elgondolkodtunk azon, hogy vajon mit szeretnénk hamuban sült pogácsaként, útravalóként átadni a gyermekeinknek. Mindez természetesen nem fogja óvja őt megóvni a kudarcoktól, csalódásoktól, konfliktusoktól de segítséget, támaszt tud adni a „kényes” nevelési helyzetek nagy részében. A szerzők könyvükben arra a kérdésre keresik a választ, hogy mi az, ami egy gyermeket sikeressé tesz az iskolai élete során és később,  felnőttkorában is.

Ahhoz, hogy a gyermek saját életének mesehősévé váljon, fontos a megfelelő önértékelés, énkép, a hatékony megküzdés, a szociális és érzelmi kompetenciák fejlettsége, a megfelelő motiváció. A kiváló tanulmányi eredmények mellett ugyanolyan fontos az erős, magabiztos, rugalmas alkalmazkodóképességgel, kezdeményezőkészséggel, empátiával, életbátorsággal rendelkező személyiség kialakítása. Hogyan segíthetjük pedagógusként ezt a munkát – ezt a   kérdést járják körül részletesen a szerzők.  Velük együtt vallom, hogy „a tanár aki osztály előtt áll, kinyitja a kapukat a tanulók ismeretei számára, egy olyan világba engedve be őket, amelyben igazi varázslatok, vágyak, célok, elcsodálkozásra indító megértések ölelik körül. Olyanná teszi a diákjait mint a sasok, szabadok és bátrak. Nem kell ehhez valódi szárny nekik, elég ha behunyják a szemüket és a szívükre teszik kis kezeiket.”

(részlet Kádár Annamária könyvajánlójából)