A Katlanváros a máig gazdagodó Szilágyi-életmű igazi unikuma: a vallomásos, a személyes sorsba és családtörténetbe is betekintést engedő szövegek a kiváló író eddig ismeretlen univerzumába kalauzolják az olvasót.

A Katlanváros olyan írásokból válogat, amelyek külön-külön napvilágot láttak ugyan a kolozsvári hetilap, az Utunk évkönyveiben, együttes megjelenésük mégis a meglepetés erejével hat. A klasszikus értékű és érvényű regények, a Kő hull apadó kútba és a Hollóidő szerzője ugyanis a legkevésbé ismert arcát mutatja itt: a vallomásos íróét. Dokumentumok és a Nagy Klánnak nevezett családja emlékezetében megőrződött események, esetek felelevenítése nyomán egy sajátos „életem regénye” kerekedik ki. Húszéves koráig minden, ami „fontos volt”, megtörtént az életében – állította valahol. E kötet „memorialisztikus” darabjai olyan nevelődési- vagy karrierregényt alkotnak, ahol a főhős a rokonsága különös sorsú, sőt különc alakjai között mégiscsak Szilágyi István, aki – akár egy romantikus világhódító – tizenévesen megszökött otthonról, mert mozdonyvezető vágyott lenni, és aki egy kényszerű fordulatot végrehajtva jogászként szerez diplomát, hogy aztán alig húszévesen írásra adja a fejét – végleg, önszántából, a tegnapi s a mai olvasók örömére.