Irodalmi szenzáció Szerb Antal ismeretlen mesejátékának első kiadása. Az 1919-ben írt, eleddig a hagyatékban kallódó kézirat a közismert patkányfogó-legendát tartalmazza, de a mű üzenete, végkicsengése merőben eltér az eredetitől. Szerb Antal mindössze tizennyolc éves volt, amikor papírra vetette a történetet, jó néhány írásával együtt azonban soha nem jelent meg, a Nyugatban is versekkel debütált 1921-ben, nem pedig prózával. A hammelni patkányfogó teljes történet, nem töredék, Szerb nyolc apró füzetben jegyezte le, és javításokat is csak alig-alig eszközölt rajta. A történet a nagydiák Szerb eszmerendszerének, ideálvilágának hibátlan lenyomata, benne a pogány és keresztény mondavilág ellentéte bontakozik ki, a mesedráma végkifejlete és tanúsága szerint a vallásosság és az idealizmus helyét a művészet hatalmába vetett hit váltja fel. A patkányfogó sem holmi gyerekrabló képében jelenik meg Szent Miklós kútjánál, hanem mint egy titokzatos, barna csuhás vándor, netán dominikánus vagy középkori tudósféle, akinek kezében van a megoldás kulcsa. És nem lenne Szerb Antal-mű, ha nem csavarodna el a meseszál a teozófia, az alkímia, a vértanúk és a rózsakeresztesek felé: vagyis minden együtt van egy letehetetlen műhöz. 
"Történt ugyanis, hogy hamvazószerdán, miután a templomból kijöttünk, ahol is áhítatunkat közben meg tetsző módon kifejezésre juttattuk, a város előkelő társasága este szerény hajlékomba gyülekezett egybe, hogy polgárias békében és tisztességben elfogyassza estebédjét. Vacsora után a verandán az ifjúság, apáinktól örökölt megcsorbíthatatlan jókedvéből kifolyólag, félretolatta az asztalokat, voltak itt éppen vén muzsikusok, akik még talán talpalávaló nótákat farigcsáltak, egyszóval polgárian békés és biztonságos táncra illesztették magukat. Maga a plébános úr, aki ott volt, adta meg rá az engedélyt. Önkéntesen azonban a városban tartózkodott egy dominikánus barát a szomszédos kolostorból, aki rendjének sötét szellemében nevelve megbotránkozott azon, hogy mi tiltott időben lakodalmat rendezünk. Felrohant polgárian tisztességes hajlékomba, és durva kifejezésekkel illetve minket, ünneprontónak nevezett, mondván, hogy nem tudjuk szomorkodni az ünnepek szomorúságát - és igen, igen durva kifejezésekkel fenyegetve kijelentette, hogy ezért súlyos büntetésben lesz részünk."

Hozzászólok