Nicknek nincs más választása, engednie kell Edison zsarolásának, és segédkezik az Akcelerátusnak a Nagy Hatótávolságú Energiakibocsátó összeszerelésében. Ehhez azonban vissza kell szereznie a garázsvásáron eladott összes tárgyat, köztük azt a teleportáló masinát, amely a Loch Ness-i szörny tavának mélyén lapul. Mitch és Caitlin eközben Princetonba utazik, hogy kiderítsék, hogyan férhetnének hozzá ahhoz a 750 millió dollárhoz, amelynek ellopásáért Mitch apját bebörtönözték. Nincs egyszerű dolguk, az Akcelerátus ugyanis figyeli minden lépésüket. Petula az egyetlen, aki elégedett az új helyzettel, és igyekszik minél előbbre jutni a ranglétrán, és közelebb férkőzni Nickhez. Hajtja a hárfa jóslata,
miszerint neki kell bezárnia a kört, bármit is jelentsen ez Eric Elfman és Neal Shusterman trilógiájának befejező kötete tartogat még jó néhány meglepetést.
Isten hozott az Akcelerátus-rend tagjai között mondta Thomas Edison, és Nick Slate felé nyújtotta 170 éves kezét. Nick elfintorodott, miközben kezet fogott Edisonnal. Nemcsak az égési sebei miatt szisszent fel, hanem mert olyan érzés volt kezet rázni az öregemberrel, mintha nedves papírmasémasszába nyúlt volna. Edison láthatóan jót mulatott Nick reakcióján, de nem szólt semmit. Felemelt egy kis csengőt a viktoriánus ház antik rózsafa asztalkájáról, és csengetett a házvezetőnőnek. A házvezetőnő azonnal megjelent, mintha csak az ajtó előtt állva leste volna az öregember minden kívánságát, ami így is volt. Mrs. Higgenbotham, mutassa meg Slate úrfinak a szobáját!
Ezer örömmel felelte a nő brit kiejtéssel. Nick megkönnyebbülten követte az emeletre, mert ha csak átmenetileg is, de megszabadult az ősöreg feltalálótól. Az asszony bevezette egy apró hálószobába, amelynek bútorai biztosan nagyon tetszettek volna a nagyanyja öreganyjának, tapétája pedig egy cukrászda dekorációját idézte.
Hozzászólok
