Ahogy a párhuzamos világok is találkoznak a végtelenben, úgy az évtizedek óta egymás után vágyódó szerelmesek is folyton közelednek egymáshoz. A két hold uralta éjszakai égbolt alatt Aomame és Tengo életének szálai kettejüket is uraló misztikus kötelékké fonódik, sorsuk végérvényesen egybekapcsolódik – életet adva egy új világnak, egy új jövevénynek.

A világ látszatai és a látszatok világa elkerülhetetlenül összekuszálódik, és nincs az az éles elméjű nyomozó, aki képes lenne kibogozni, nincs az a fanatikus szekta, amely eligazodna benne. A kizökkent időt helyretolni, az új világ rendjét és magukat a kárhozattól megmenteni csak a szerelmesek képesek. Hogy ez a világ a sajátjuk-e vagy azzá válik, az a holdak titkában rejlik.

"Aztán Tengo a mellette ülő Aomaméra nézett. Ő most már nem az az alultáplált tízéves kislány volt, aki nem rá illő méretű, levetett göncöket hord, és az anyja vagdossa összevissza a haját. Külsejében szinte semmi nem emlékeztet arra, ahogy régen kinézett. Tengo mégis egyetlen pillantásra tudta, hogy ez Aomame. Ő az, senki más. Kifejezéssel teli tekintete húsz év alatt sem változott. Erős, tiszta, végtelenül áttetsző. Szemei pontosan tudják, mi után vágyakozzanak. Tökéletesen tisztában vannak azzal, hogy mire kell nézniük, és senki nem állhat útjukba. Ezek a szemek Tengóra néznek. Belepillantanak a szívébe."