A könyvek alcímet viselő kötet verseket, prózaverseket tartalmaz. Az alaki változatosság, az imaforma, a témává tett betű és hang jellemzi ezeket a darabokat. A szakrális átnyúlik a személyesbe, majd az irány megfordul, és az egyén története válik biblikussá. A két világ nem csupán egymás hangján szólal meg, hanem egymásba is íródik. Az apa-anya, test-lélek, szerelem-halál drámai párjai, a haszid- és zsoltárparafrázisok erősítik a kötet jelenbeöl-tött archaikus tragikusságát. A szövegek mégis intim, indulattal teli hangon szólaltatják meg az elmúlás, a meg-váltódás gondolatát.
Hozzászólok