"Ez a kicsi ország a maga szűkre határolt nyelvterületével csak valami különleges stílussal, valami jellegzetes sajátosság révén, valami zamatos eredetiség színében vonhatja magára a külföld figyelmét."
(Janovics Jenő)

Mind a magyar, mind az egyetemes filmtörténet szempontjából fontos műhely volt az 1913-1920 között Kolozsváron működő filmstúdió. Hogy mára már kevesen tudják igazolni az itt folytatott munka művészi jelentőségét, annak egyetlen oka van: a megvalósult alkotások 94%-a megsemmisült. Az ez alatt a 7 év alatt a kolozsvári filmgyárban készült több mint 70 játékfilm közül ma már csak 4 tekinthető meg.
A kolozsvári alkotómunka nemzetközi színvonalát azonban más adatok, nevek is igazolják. Itt kezdte rendezői pályafutását Korda Sándor, aki később sir Alexander Korda néven Angliában lett elismert rendező.
Hasonlóan, karrierje első éveiben Kolozsváron dolgozott Kertész Mihály is, aki két évtizeddel később Michael Curtiz néven tett szert világhírnévre. A listát hosszasan folytathatnánk: itt rendezett Garas Márton, itt játszotta egyetlen filmszerepét Blaha Lujza, "a nemzet csalogánya", továbbá Várkonyi Mihály, aki később ugyancsak Hollywoodban szerzett hírnevet, Szentgyörgyi István, Jászai Mari, Berky Lili, Gál Gyula, Márkus Emília. Egy olyan időszakban, amikor a film még kereste maga helyét a művészetek közt, amikor a legtöbb magyar filmgyár külföldi bevált módszereket próbált utánozni szegényes körülmények között, a Kolozsváron működő stúdió dr. Janovics Jenő színházigazgató irányítása alatt arra törekedett, hogy irodalmi értékű alapanyagból igényes művészfilmeket hozzon létre. Ennek érdekében a kor legtehetségesebb színészeinek segítségével, és a legjobb, külföldön tanult szakemberekkel sikerült olyan színvonalú filmeket gyártania, melyeket szívesen kötöttek le a külföldi filmterjesztők is.
Az idők során előkerült 4 filmet leszámítva jelenleg a fennmaradt képanyag és kortárs kritikák, riportok, későbbi visszaemlékezések alapján rekonstruálható a stúdióban folytatott munka. A Filmtett Egyesület és a Magyar Nemzeti Filmarchívum a fennmaradt állóképek, plakátok és kortárs szövegek (idézetek, kritikák) segítségével egy olyan albumot nyújt az olvasónak, amely nemcsak az itt folytatott munka fontosságát szemlélteti, hanem bepillantást nyújt abba is, hogy mit jelenthetett az 1910-es évek közepén a filmgyártás Erdély legfontosabb filmstúdiójában. Technikai részletek (például némafilmek színezése), a sajtó viszonyulása a filmgyárhoz, megfilmesítési jogokért folytatott perek, egy-egy film nemzetközi visszhangja, forgatási anekdoták, némafilmek propaganda célra való felhasználása és az első világháború hatása a filmgyártásra csak egy pár azon témák közül, amelyeket egy-egy film kapcsán érint a könyv.

Hozzászólok